Nagyvisnyó

A művésztelepnek otthont adó község Nagyvisnyó Heves megye legészakibb részén az Északi-Bükkben fekszik. A falut két a Szilvás-patak és a Nagyvölgy-patak szelik át, melyek a Bánvölgy-patakba torkollanak és a Lázbérci-víztározó vizét táplálják. Éghajlatát a Bükk hegység határozza meg. A csapadék évente 750 mm körüli, az évi középhőmérséklet 8-8,5 C*, a napsütéses órák száma 1900 körüli. Területe középhegységi jellegű hegylábfelszín, 330 és 950 m közötti tengerszint feletti magasságban. Határa a Bükki Nemzeti Park része. Az 1780-as évek elejétől kezdett el működni a Bán-völgy nagyvisnyói oldalán a palakőbánya, mely egészen 1910-ig üzemelt. A sötét színű, jól hasadó palát tetőfedésre és iskolai palatáblának egyaránt használták. Másik geológiai érdekesség a Mihalovics-féle bánya, melyet 1982-ben védetté nyilvánítottak. A felső perm korban keletkezett fekete mészkő a bánya egyik nevezetessége. A XVIII. század végétől vannak adatok üveghuta, valamint papírmalom meglétéről. A XIX. század közepén vashámort is említenek a források. Az 1804-ben épült a református templom. Festett, kazettás mennyezete ma műemlék. A palóc parasztházak és a későbbi tornácos házak egy része már lebontásra került, de néhány még őrzi a régi falukép emlékét.